Önmagam móresre tanítása

Hátrahajolsz, és abban reménykedsz, ott van Ő?

LEVEGŐ!

Kedves szavakat hallasz, mintha Ő súgná füledbe?

SZERETVE?!

Foltokat látsz a sötétben, szerelmed bűvkörében…?

Te HISZEL EBBEN?

Minden mit hallasz, látsz, csak ábránd!

TALÁN BÁNT?

Lopva nézel, ide-oda, hátha itt van?

ÁLMAIDBAN!

Suttogva kérded, azt hogy én téged: „miért bántalak”?

FELRÁZTALAK!

Ha látod is őt, fagyban, jégben lesztek együtt!

JÓ, HOGY ELJÖTT?

Tiltott az egész, lassan felemészt,

…mert ez így jó?

Szikrapattogás

Megadatott a szerencse

Először érzem szeretve:

Magam, magad.

Megmarad?

Ajkaid mosolyra húzódnak

Az tesz jót az arcomnak

Ha hozzá ér.

Odafér?

Szerelmünk bús lángja kacsint,

A Sötét jelmezben legyint.

Szavakat búgok,

Visszasúgod?

Csillagokat nézve együtt

A Tűz lángja kicsit sem petyhüdt…

S forró a testünk,

Ahogy fekszünk.

Kívánom

Kívánom, hogy zuhogjon,

Eső mosta bánaton

Nem látszik a könny.

Kívánom a napsütést,

Ha nincs ami felemészt

Igazi a mosoly.

Kívánom az éjszakát,

Az ég legszebb csillagát

Mi csak a miénk.

Kívánom a hópelyhet,

Látni ahogy figyelget

Hajtincseid közt kuszán.

Kívánom a csillogást,

Mely ott játszogat folyvást

Barna szemeidben…

Kívánom a ráncokat,

Mely jegyzi a napokat

Mit együtt töltünk boldogan.