zöld
fáról
hullnak
a
levelek,
nem
kell a
sóvárgó
lelketek,
kínok
közt
vergődve
lehetek
jobbik,
s
rosszabbik
feletek.
fájón a
lelkembe
trappol,
s úgy érzi
hogy minden
klappol
kérlelve
utánam
startol,
de aztán
csak nevet
hasból
érzem hogy
nem szeret
engem;
se az én
sóvárgó
lelkem,
se érte
remegő
testem,
se fel-fel
gyúló
szerelmem
de hogyha
úgy tartja
kedve
hazudik
nekem
nevetve,
a valóst
épp elfe-
ledve
elmegyek
gyorsan
vele
…mert…
_______________
zöld fáról
hullik a
lelketek,
nem kell'nek
a véres
levelek,
kínok közt
vergődve
szeretek
hol jót,
s hol rosszat
keresek.
fájón a
lelkembe
markol,
s úgy érzi
hogy minden
szartól
jobban lehet
hogyha
olykor
ninfomán
fruskákat
hajszol
érzem hogy
még szeret
engem,
de nem a
sóvárgó
lelkem,
se föl-föl
gyúló
szerelmem,
csak érte
remegő
testem
és hogyha
úgy tartja
kedve
eljön és
használ
nevetve,
a valóst
jól elfe-
lejtve
elmegyek
én
vele
…mert…
_______________
zöld fáról
hullnak a
levelek,
de, kell a
szerelmes
szívetek,
kínok közt
vergődve
szenvedek,
mindentől,
mindig, és
veletek.
…mert Ő…
fájón a
belembe
markol,
foga
messzebb megy
nyakamtól
nem lát a
hosszú ha-
jamtól,
miközben
orgazmust
hajszol
nem tudom
szeret-e
engem,
vagy csak
kihasználja
testem,
akárhogy-
an is, volt
merszem
kockáztatni
az é-
letem
…mert…
amikor
úgy tartja
kedve
lelkembe
tőrt állít
rejtve
hiszen ha
nem szeret
szíve
az enyém
széthasad
bele.
Nagyon szép ^^
VálaszTörlés