Őszi
homály fedi
Szép
nevetésed,
Szunnyad
a nyári
Kék
rózsabogár;
Tarkás
bogarak
Hamvadó
váza
Nem
tűnhet innen
El
soha már.
Kétkedően
Száll felém a
kicsiny, csöppnyi pára
Pillangóként
Fodrozódik
csóközönre várva.
Áldott búval,
Vigalommal
Eldicsekszik télen
Barna szemek
Pillantások
kék kereszttüzében.
Tündöklően
Hívogatnak
engem téli fagyba
Hogy aztán a
holttestemet
lássák vérbe fagyva.
Szenvedően
Hull felém a
Kicsiny, szürke pára
Vér-teteme
Magányosan
Vasketrecbe zárva
Sikolt
utánam.