Vérző szerelem

Mondd, mit ér a szó,

Ha a tettel megcáfolod?

Mondd, mit ér a szív,

Ha érzésekkel szétszakítod?

Mondd, mit ér a láng,

Ha kioltja ezer vízcsepp?

Mondd, mit ér ha ráng,

Hűtlen, szerető szíved?

Mondd, mit ér a méreg,

Mi nekem sosem kellett?

Mondd, mondd mit érnek

Hamis szavak a tettek mellett?

Mit érnek a szív vörös könnyei?

Mit ér az érzelem?

A vér kezd ömleni…

Csóknyomod mentén szívemen.

S te csak ülsz némán,

Karjaid körém fonva…

Nem érzed tisztán:

Szét lettem roncsolva.

Kulcsod volt egy zárhoz,

Most is ott van; mindig…

Mondd mit ér a mához

Egy jövőbeli törött szív?

Zárt doboz

Tied vagyok mindenhogy,

Mint egy zárt cipős doboz,

Kulcsod a zárhoz neked van,

Mely mindent nyit gondtalan…

A dobozban törött szavak;

Elfeledett rémképalak:

Ki egy levélben búcsúz el,

Ki már soha nem felel…

A dobozban emberhangok:

Káromolnak egy bitangot,

S mutatnak egy urnára,

Meg egy szép, halott lányra.

Lány kezében véres kés,

Mi a torka felé néz,

Késnek „T” alakú nyoma

Nem tűnik el onnan soha.

Hát ezt rejti a doboz,

Undorodva kidobod…

Mert káromló rekedt hangok

Káromoltak egy bitangot,

Azt aki kihajította

A dobozt egy szakadékba.

Azt ki miatt a lány nyakán

„T” betű díszeleg árván.

Zárt doboz, vagy zárt osztály…

Rossz kaput választottál?

Zárt dobozban mocskos vér.

Megtartasz, vagy véget ér?

Törött tükör

                      Izgalom. Irgalom! Nevetek magamon. Szeretek, feledek szavakat, tetteket.

                      Homályban, kocsmában, itthon, a városban suttogom, motyogom, üvöltöm,

                      Zokogom. nevedet, nevedet, szerelmem, nevedet! Lázasan, fáradtan, mosoly-

                      lyal, sápadtan, álmodok, lázadok, meredek, tombolok. Üveggel, szememmel,

                      szavakkal, tettekkel, csípősen, hidegen, csókolva kedvesen. Szomszédnak, ut-

                      cának, embernek, állatnak: üvöltök, üvöltök, remegek, üvöltök: semmibe, er-

                      dőbe, bámulva az égbe. Kedvesem, szerelmem, egyetlen életem távol, máshol,

                      szeretve ápol Mást, Mást, Feketét, Mást. Szerencsés, kelepcés, játékos me-

                      rengés: részéről, részükről, felőlem, hitükből. Épüljek, rémüljek, tanul-

                      jak, reméljek? Szeressek, feledjek, akarjam, remegjek? Igazság, ma-

                      radnék, sírnék, faragnék: szobrokat, magamat, esküt s sza- vakat, kris-

                      tályból, szilánkból, kőből, fűzfából; szívósat, nívósat, kedveset, rívósat.

                      Szavakat, rabokat, lelkeket, foglyokat taszítok, lapítok, aprítok, na-

                      gyítok. Törötten, lökötten, elhagyva, mögöt- tem múltam húztam, si-

                      miztem, nyúztam… Tükörrel szikével kezemben kerestem embert,

                      lelket, igazat, szentet, de nem, nincs, nem, csak csend, rend, törött

                      tükör kell. Ennyi, letenni a telefont; lenyelni, ne láss mosolygást, iga-

                      zat folyvást, csak hétköznap, mindennap, ja meg a fű alatt…

                      Elég volt, de rég volt, még ott van egy kis folt. Boldogság, forró-

                      ság, hideg vízforrás, apadj el, szakadj fel, hullámmal ragadj el. Érzé-

                      sem, rémképem, álmom, reményem megkapod, elhagyod, szereted, meg-

                      fosztod, okosan, sokkosan, nevetve, habosan tálalod, vállalod, utálod, áta-

                      dod vissza, tiszta, örökké hasítva kell élni, remélni, trükkösen szeretni… téged…

Izgalom.

Irgalom!

Nevetek

Magamon.

Szeretek,

Feledek

Szavakat,

Tetteket.

Homályban,

Kocsmában,

Itthon,

A Városban,

Suttogom,

Motyogom

Üvöltöm

Zokogom

Nevedet,

Nevedet,

Szerelmem,

Nevedet.