Fénykép

Fényképként őrizlek téged,

De ezt soha el nem kéred,

Örökre a szívemben maradsz,

A többieknek csak egy arasz

Hely jut már idebent,

Szívem szeretettel telt.

Képként őrzöm szemeidet,

Hol megfáradt jelenedet

Hagyod visszacsillanni,

Új életre virradni,

Te kedves, drága, hű,

Teagőzlehelletű…

Képként őrzöm szép ajkadat,

Hol az igazság nem marad

Elrejtve,

S elfeledve.

Ajkad nyílásán pedig,

Néha csak mosoly telik…

Mint kép, marad meg bennem hajad,

Néhány hajtincs fönt-fönt akad

Homlokod ráncain –

Mi bú miatt jelenik

meg arcod csodáján,

Lelkednek szobáján.

Itt bent lesz kicsiny kezed,

Kívánom, hogy érints meg.

Vékonyka ujjaiddal…

Érints meg hű bizalommal!

Érintésed enyém marad,

Illatod most már itt ragad.

Nyakad, orrod, orcád látom

Magam előtt egy korláton

Visszatükröződni…

Nem akarlak elfeledni.

Mindig itt lesz bent egy fénykép,

Szerelmemről örök emlék.

Javítani nem kell rajta,

Csak ha idő elkoptatja,

Kell újra lefényképezni,

S majd arra emlékezni…

Mindig veled nevetek…

Én örökké szeretlek!