A
csendbe, mint villám hasít:
Neved,
Drágám, neved.
Tudom
én, hogy jól esik,
Nevess,
Drágám, nevess.
Széthasadó
könnyeim,
–
Érted, Édes, érted! –
Elmossák
a terveim…
Téged,
Édes, téged!
Magam
vagyok, egyedül,
Tudod,
Szívem, tudod!?
Mindenki
csak elmerül…
Bánod,
Szívem, bánod?
Ajkunk
ha egymáshoz ér,
(Menj
közelebb, persze!)
Lelkem
szerelmet remél,
Jöjj
közelebb, mersz-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése