Lepkék a tetőn

Éghetetlen, fehér ruhában

Állok, várok az ablakod alatt,

Megkeseredett műporcelánban

Élem életem, fehér ruhában.

Érintésed kínzó lángja

Fájó, éles, égi szikraként

Bizony, lyukat üt ruhámba,

Gyönyörű szép, fájó lángja.

Perzselődött porcelánom,

- Az életem szűkes helye -

Kicsiny, ékszeres dobozom:

Eltört a szép porcelánom.

Lepkék szállnak ki belőle,

Színes, szárnyas kincsek,

Ülnek a tetőre;

Kiszálltak belőle.

S ha a tetődre mászol,

Hogy elkaphasd őket,

Odafent nagyon megfázol,

Ha az álmaidra mászol.

S tudd: a lepkék tieid.

Színük csak érted ragyog...

Fékezd meg bő könnyeid;

Szilánkok is tieid...

Szilánkok is tieid.